Anyaként mindig van valami, amin lehet aggódni. Én ebben igazán remek vagyok, minden apróságon napokig tudok agyalni. Legutóbbi aggodalmam tárgya az volt, hogy a kétéves gyerkőc nem szeret olvasni. Néha, néha kezébe vett (adtunk) egy-egy könyvet, lapozgatta, tépdeste az oldalakat, de a képekhez tartozó mese hidegen hagyta. Aztán karácsonykor kiderült, hogy nagyon is szeret olvasni, csak nem akármit. Történt ugyanis, hogy egyik rokonunktól megkapta a Bogyó és Babóca könyvsorozat karácsonyi részét. Onnantól kezdve ez a könyv mindenhova jött velünk. (Az én gyerekkori kedvenceim pedig kicsit megtépázottan porosodnak azóta is a polcon.) Egy nap ezerszer olvastuk el a benne lévő két mesét. Ha sétálni mentünk a parkba, a fenyőfák alatt kereste, nem szorult-e alá a Százlábú, vagy Bogyó nem sírdogál-e valamelyik tövében. Bogyó és Babóca minden napjaink, vagyis inkább minden percünk része lett. Az első kötetet sok kötet követte.

A rajongása töretlen. Én pedig asszisztálok ehhez a rajongásához. Olvassuk a könyveket, a tévében esti meseként is ezt nézzük, diavetítőn is ezt tekerjük, és most már van Bogyó és Babóca bábszínházunk is. Ez a bábszínház lett a húsvéti ajándéka lányomnak, az első előadás a Hímestojások volt.

Kereken egy hónapig készült...

Először a házakat készítettem el. Egy erős kartonból kivágtam a házikókat, majd festés helyett, színes papírokkal dekoráltam őket. Nagyon aprólékos munkát végeztem, például a csigaházra a kis tekervényes háztető díszeket is felragasztottam. A készítéskor nem gondoltam bele, hogy kétéves gyermekem az ilyeneket nem fogja annyira értékelni...

A házak után a színház megépítése következett. Ennél a műveletnél már Apa is besegített. Egy nagy kartondobozból kivágtuk a kívánt formát. Majd három "sínt" (két hosszú karton csíkot összeragasztottunk a végein) tettünk a közepébe. Ebbe lehet belecsúsztatni a házakat, illetve a bábokat is. Ezekre azért volt szükség, mert alapvetően egyszemélyes bábszínházat terveztem, és a Bogyó és Babóca mesékben túl sok szereplő van, így kellett valami, ami segít megtartani a sok kelléket, mert két kéz ehhez nem elég. Egyébként ennél a mozzanatnál vonta fel párom először a szemöldökét, hogy akkor én nem is bábszínházat csinálok, mert az nem is ilyen, és különben is inkább csináljunk sima, egyszerű bábszínházat, de nem hagytam magam eltántorítani a tervtől. 
Miután elkészült a váz hobbifestékkel lefestettem. Lett zöld rét és kék ég napocskával. (A kis virágokat, pillangós fákat lányom ragasztgatta később).
A dobozra körbe álbokrokat ragasztottam, ezekbe lehet az épp használaton kívüli házakat tenni.

Utoljára a bábok készültek el, vegyes technikával. Valamelyiket festettem, valamelyiket színeztem, valamelyiket színes papírokból vágtam ki. Egy a közös bennük, hogy végül mindet lamináltam, hogy tartósak legyenek. Emiatt néha előadás közben becsillannak, ami nem olyan szép, de így lányom is tud velük bábozni, nem szakadnak el előadás közben.

Az első előadás, nagy sikert aratott. Állva tapsolt a közönség :)

Ha tetszett a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni hasonlókról, kövess Facebook-on is! :)