Szeretettel köszöntelek blogomon Kedves Olvasó!

Örülök, hogy ide találtál, és épp e blog, és egyben életem első blogbejegyzését olvasod! 

A mondás szerint jobb adni, mint kapni. E szerint, ha feltenném a kérdést, hogy Te melyik csoportba tartozol, aki adni szeret inkább, vagy aki inkább kapni, akkor nagyon nagy valószínűséggel az első lehetőségre bólogatnál lelkesen, ugye? Nos, én biztosan az első csoport táborát gazdagítom.

Imádok adni! Ünnepek előtt mindig nagy lázban égek. Heteken keresztül lesem, hátha elszólják magukat a családom tagjai, barátaim, hogy minek is örülnének igazán. Aztán, ha megvan az igazi ajándék, alig várom, hogy végre lássam a megajándékozott arcán, hogy örül-e neki. Ha sikerül örömöt okoznom, én is boldog vagyok.

Felmerül a kérdés, milyen is az igazi ajándék? Lehet saját készítésű, lehet üzletben vásárolt, de akár egy élmény is lehet ajándék. De mitől is válik igazivá? A szeretettől. A szeretettől, amellyel adják. Én leginkább a saját készítésű meglepetéseket kedvelem. Az idő alatt, míg az ajándékot készítem, végig arra az illetőre gondolok, akinek készül. Végül lehet, hogy nem ez lesz a világ legszebb ajándéka, de egyedi lesz, érezni, látni lehet rajta a szeretetet, amivel készült. Kell ennél több? 

Blogomon általam készített ajándékokat találhatsz, az elkészítés lépéseivel együtt. Valamennyi igen egyszerűen, kis kézügyességgel elkészíthető.

Remélem, hogy neked is adhatok valamit, és találsz olyat, ami tetszik, ötletet ad, esetleg el is készíted!

Jó nézelődést, kreatívkodást kívánok neked!

Add magad!? 

Jó lenne olyan lazának lenni, hogy mindig magunkat adhassuk. Ugye? 
Én például nagyon szeretnék vicces, bohókás ruhákban járni az utcán, mert úgy érzem az vagyok én, de általában mégsem vagyok ilyen bátor.

Így ez a bohókás stílus megmarad a négy fal között. És nem csak én öltözöm fel így, hanem az egész lakás is. Ha hozzám vendég jön, és meglát valami újítást a házban, biztos, hogy az az első szava, hogy ez húúúú, mennyire TE vagy!

Ez nagyon jó érzés. Igyekszem mindig valami újat kitalálni, ami feldobja a lakást, de mégsem drága, és könnyű megvalósítani. Blogomban számos ilyen ötletet olvashatsz.

Nézelődj, inspirálódj, dekorálj Te is!

Kiegészítés: 

Az interneten - még ha nem is keresi az ember - egy nap legalább 5 új, nagyon egyszerű saját készítésű kreatív ötlet jön velünk szembe. A képek általában mindnél csodálatosak, az elkészítése pedig pofonegyszerűnek tűnik. Aztán a lelkes kézműveskedő, mint amilyen én is vagyok, beszerez hozzá mindent, aztán végül vagy sikerül a képekhez közel hasonlót alkotni, vagy nem. Ebben a posztban ez utóbbiról lesz szó, három eset, mindhárom az én történetem.

1. Dizájnlámpa fonalból

Amikor párommal közös albérletbe költöztünk, tudtuk, hogy úgysem lesz ez sokáig a mi lakásunk, így megbeszéltük, hogy nem költünk rá túl sokat. Szépen kifestettük, berendezkedtünk, és éltünk boldogan benne. Aztán egy nap arra gondoltam, fel lehet dobni ezt a lakást minimál költségvetésből is. Kicsit keresgéltem ötletek után a neten, és ráakadtam egy csodás dizájnlámpára, amit eredetileg 100-500 ezer forintért árulnak menő helyeken (állítólag), és otthon bárki elkészítheti. No, mondtam magamban, ez tökéletes lesz, meglepem vele a párom. Menők leszünk :) 
Nem kellett hozzá mást venni, csak fonalat, meg egy strandlabdát. A leírás szerint készíthető csirizzel és tapétaragasztóval is. A természetesség híveként én a csirizes megoldást választottam. 
Az elkészítés:
1. nap: felfújtam a labdát, megcsináltam a csirizt, beáztattam egy gombolyag fonalat, majd elkezdtem a labdára tekerni. Pár perc után kiderült, hogy nem kellett volna az egész gombolyagot beáztatni, mert teljesen összegabalyodott. Megpróbáltam kibogozni. Nem sikerült. Elmentem venni még egy gombolyag fonalat.
2. nap: a kertben folytattam tovább a munkát, mert előző nap teljesen összefröcsköltem mindent a csirizzel. Most már rutinosabb voltam, mindig csak annyi fonalat áztattam a csirizbe, amennyi épp kellett. Eleinte nem volt olyan egyszerű úgy tekerni a fonalat, hogy ott is maradjon, de aztán hamar belejöttem. Miután elkészültem, félretettem száradni.
3. nap: másnap reggel azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem lett kemény a fonál. Természetesség ide, természetesség oda, elmentem venni tapétaragasztót. Délután a csirizes fonalat óvatosan levágtam a labdáról, anélkül, hogy kilyukasztottam volna azt, majd kevertem tapétaragasztót, és a már begyakorolt technikával elkészítettem még egyszer. 
4. nap: másnapra a tapétaragasztós fonál kellően megszilárdult, de nem mindenhol, ezért kevertem egy újabb adag ragasztót, közben sajnálkoztam, hogy tegnap a maradékot kiöntöttem, majd ecsettel bekentem az egész fonalas labdát a ragaccsal, jó vastagon.
5. nap: végre sikerült! A fonal, mint a beton, olyan kemény lett. Gyorsan kilyukasztottam a labdát, felül vágtam egy kört a fonalhálón, és kiszedtem belőle a labdát. Sajnos képem már nincs róla. De pont így nézett ki:

Kép forrása: http://www.nlcafe.hu/otthon/20130414/csinald-magad-lampa-fonal/

Azaz csak majdnem így nézett ki, ugyanis a felszereléshez való dolgokról nem gondoskodtam, azt a páromra bíztam. Ennek annyira nem örült, de a lámpának annál inkább, nagyon tetszett neki. Aztán mégse használtuk soha, mert zavaróan sok árnyékot vetett a sok kis fonal. Végül a kukában landolt a 100-500 ezer forint értékű lámpabura.  
(Azóta ezzel a technikával készítettem kis karácsonyfa gömböket. Azok nagyon jók lettek. Tehát az ötlet amúgy remek, csak nekünk nem vált be.)

2. Rainbow rose

Külföldi és magyar oldalakon is árulnak szivárvány színű rózsamagot. Egy percig elhittem, hogy ilyen van. Végül is van már kocka alakú dinnye és tök méretű paradicsom is, miért ne lehetne? Viszont még soha nem láttam, így inkább utánaolvastam kicsit fórumokon, ahol többen is írták, hogy rendeltek ilyet, de a magokból nemhogy szivárvány színű rózsa nem lett, de még csak rózsa sem.
Aztán egy másik oldalon megtaláltam, hogy nőni ugyan nem fog ilyen a kertben, de lehet ilyet készíteni nagyon egyszerűen. Venni kell hozzá fehér rózsát, és ételfestéket. A rózsa szárát be kell vágni 10-15 cm hosszan, hogy három egyforma darabból álljon. Majd különböző színű ételfestékes vízbe kell állítani a kis száracskákat. Majd várni kell kicsit, és aztán láthatjuk a csodát.
Nos, ebben a pillanatban épp itt tartok. Várom a csodát, a rózsa és másik két fehér társa, csipesszel megtámasztva áll a színes vízben, lassan egy napja, de még mindig hófehérek. Azt hiszem ezzel még kísérletezek egy kicsit, hátha sikerül. Ha sikerül, ígérem beszámolok róla.

3. Fátyol levél

Elvileg ez is nagyon egyszerűen elkészíthető. Kell hozzá viaszos levél, szódabikarbóna és víz. A leveleket szódabikarbónás vízben főzni kell körülbelül egy órát, majd ecsettel le kell sepregetni a zöld részeket, és marad a levél erezete, amit aztán ételfestékkel bármilyen színűre be lehet festeni, és lehet is vele dekorálni. Jól hangzik, ugye? Nos eddig nem találtam meg a tökéletes levelet, pedig sok-sok levelet főztem szét az imént. Külföldi oldalakon írják a gumikesztyű használatát közben, ezt persze csak a kísérlet után olvastam. Remélem, nem sikerült mérgező levelet kifőznöm és fogdosni. Meg azt is csak a kísérlet után olvastam, hogy 100 darab fátyol levelet lehet kapni 1000 forintért. Azt hiszem ezzel nem is próbálkozom tovább.

Pontosan az ilyen esetek miatt döntöttem úgy, hogy blogomon kizárólag olyan alkotások lesznek, amiket vagy én találtam ki, és valósítottam meg, vagy ha neten terjedt, akkor ki is próbáltam. Bejegyzéseimet szívből ajánlom bárkinek, még azoknak is, akik nem rendelkeznek különösebb művészi vénával (mint ahogy én sem), de mégis szeretnének kreatívan alkotni.

Ui: Ha neked bármelyik fenti ötlet jól sikerült, kérlek oszd meg velem! :) Vagy, ha volt hasonló élményed, azt is szívesen olvasnám.